Autores Lista de autoresPoemas
Endre Ady

Endre Ady

Endre Ady foi um poeta húngaro que causou controvérsia na época em que escreveu poemas sobre uma mistura de erotismo, profecia, teologia calvinista, patriotismo desesperado, política radical etc.

1877-11-22 Érmindszent, Austria-Hungary (now Ady Endre, Roman
1919-01-27 Budapeste
1400
0
0


Prémios e Movimentos

Simbolismo

Alguns Poemas

Recordação de uma noite de verão

Do alto do céu um anjo enraivecido
tocou o alarme para a terra triste.
Endoidaram cem jovens pelo menos,
caíram pelo menos cem estrelas,
pelo menos cem virgens se perderam:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Nossa velha colméia pegou fogo,
nosso potro melhor quebrou a pata,
os mortos, no meu sonho, estavam vivos
e Burkus, nosso cão fiel, sumiu,
nossa criada Mári, que era muda,
esganiçou de pronto uma canção:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Os ninguéns exultavam de ousadia,
os justos encolhiam-se e o ladrão,
mesmo o mais tímido, roubou então:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Sabíamos da imperfeição dos homens,
de suas grandes dívidas de amor:
mas era singular, ainda assim,
o fim de um mundo que chegava ao fim.
Jamais tão zombeteira esteve a lua
e nunca foi menor o ser humano
do que foi nessa tal noite em questão:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Perversamente em júbilo, a agonia
sobre todas as almas se abatia,
os homens imbuíram-se do fado
recôndito de cada antepassado
e, rumo a bodas de um horror sangrento,
seguia embriagado o pensamento,
o altivo servidor do ser humano,
este, por sua vez, mero aleijão:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Pensava então, pensava eu, todavia,
que um deus negligenciado voltaria
à vida para me levar à morte,
mas eis que vivo e ainda sou o mesmo
no qual me converteu aquela noite
e, à espera desse deus, recordo agora
uma só noite mais que aterradora
que fez um mundo inteiro soçobrar:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
(tradução de Nelson Ascher, publicada originalmente na revista Dicta & Contradicta).
:
Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égbol dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élo volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendo
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden osének titkos sorsa,
Véres, szörnyu lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsülyeszto
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
.
.
.

Recordação de uma noite de verão

Do alto do céu um anjo enraivecido
tocou o alarme para a terra triste.
Endoidaram cem jovens pelo menos,
caíram pelo menos cem estrelas,
pelo menos cem virgens se perderam:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Nossa velha colméia pegou fogo,
nosso potro melhor quebrou a pata,
os mortos, no meu sonho, estavam vivos
e Burkus, nosso cão fiel, sumiu,
nossa criada Mári, que era muda,
esganiçou de pronto uma canção:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Os ninguéns exultavam de ousadia,
os justos encolhiam-se e o ladrão,
mesmo o mais tímido, roubou então:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Sabíamos da imperfeição dos homens,
de suas grandes dívidas de amor:
mas era singular, ainda assim,
o fim de um mundo que chegava ao fim.
Jamais tão zombeteira esteve a lua
e nunca foi menor o ser humano
do que foi nessa tal noite em questão:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Perversamente em júbilo, a agonia
sobre todas as almas se abatia,
os homens imbuíram-se do fado
recôndito de cada antepassado
e, rumo a bodas de um horror sangrento,
seguia embriagado o pensamento,
o altivo servidor do ser humano,
este, por sua vez, mero aleijão:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Pensava então, pensava eu, todavia,
que um deus negligenciado voltaria
à vida para me levar à morte,
mas eis que vivo e ainda sou o mesmo
no qual me converteu aquela noite
e, à espera desse deus, recordo agora
uma só noite mais que aterradora
que fez um mundo inteiro soçobrar:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
(tradução de Nelson Ascher, publicada originalmente na revista Dicta & Contradicta).
:
Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égbol dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élo volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendo
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden osének titkos sorsa,
Véres, szörnyu lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsülyeszto
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
.
.
.

Recordação de uma noite de verão

Do alto do céu um anjo enraivecido
tocou o alarme para a terra triste.
Endoidaram cem jovens pelo menos,
caíram pelo menos cem estrelas,
pelo menos cem virgens se perderam:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Nossa velha colméia pegou fogo,
nosso potro melhor quebrou a pata,
os mortos, no meu sonho, estavam vivos
e Burkus, nosso cão fiel, sumiu,
nossa criada Mári, que era muda,
esganiçou de pronto uma canção:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Os ninguéns exultavam de ousadia,
os justos encolhiam-se e o ladrão,
mesmo o mais tímido, roubou então:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Sabíamos da imperfeição dos homens,
de suas grandes dívidas de amor:
mas era singular, ainda assim,
o fim de um mundo que chegava ao fim.
Jamais tão zombeteira esteve a lua
e nunca foi menor o ser humano
do que foi nessa tal noite em questão:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Perversamente em júbilo, a agonia
sobre todas as almas se abatia,
os homens imbuíram-se do fado
recôndito de cada antepassado
e, rumo a bodas de um horror sangrento,
seguia embriagado o pensamento,
o altivo servidor do ser humano,
este, por sua vez, mero aleijão:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
Pensava então, pensava eu, todavia,
que um deus negligenciado voltaria
à vida para me levar à morte,
mas eis que vivo e ainda sou o mesmo
no qual me converteu aquela noite
e, à espera desse deus, recordo agora
uma só noite mais que aterradora
que fez um mundo inteiro soçobrar:
foi uma estranha,
estranhíssima noite de verão.
(tradução de Nelson Ascher, publicada originalmente na revista Dicta & Contradicta).
:
Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égbol dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élo volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendo
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden osének titkos sorsa,
Véres, szörnyu lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsülyeszto
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
.
.
.
Endre Ady foi um poeta de língua húngara, nascido no Império Austro-Húngaro a 22 de novembro 1877, na pequena vila de  Érmindszent, hoje chamada Caua? e parte da Romênia. Sua família era parte da pequena nobreza calvinista da região. Estreou com o volume Versek (Poemas, 1899), e em seguida Még egyszer (Outra vez, 1903), Új versek (Novos poemas, 1906) e Vér és arany (Sangue e ouro, 1907) .Em 1908, a primeira edição do jornal Nyugat (Oeste), para o qual Ady viria a escrever toda a sua vida, trazia um de seus poemas. O jornal seria uma plataforma importante para Enre Ady e outros poetas de sua geração, como  Mihály Babits, Gyula Juhász e Béla Balázs. Outros livros incluem  Az Illés szekerén (Na carruagem de Elias, 1909), Szeretném, ha szeretnének (Amaria ser amado, 1910), A menekülo Élet (A vida fugidia, 1912) e A halottak élén (Guiando os mortos, 1918). Postumamente, foi lançado Az utolsó hajók (Os últimos navios, 1923). Sofrendo dos efeitos da sífilis por toda a sua vida, Endre Ady morreria a 27 de janeiro de 1919, aos 41 anos.
 
--- Ricardo Domeneck
 
 
Ady Endre valódi arca
Érettségi 2017 - Magyar 7.rész - Ady Endre I.
Felfelé zuhanás - Miért nem volt boldog Ady Endre? (Podpad.hu)
Érdekességek Ady Endréről - Fura alak volt?
Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse - Reviczky Gábor (Vers mindenkinek)
Ady Endre - Őrizem a szemed (Latinovits Zoltán)
Ady Endre: Karácsonyi Rege (előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)
Latinovits Zoltán Ady Endre versei és írásai
Ady Endre: Menekülés az úrhoz
Ady Endre élete(röviden)-a nyugatos Ady
Ady Endre: Ha szeretlek - Tenki Dalma (Vers mindenkinek)
Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet - Trokán Péter (Vers mindenkinek)
Ady Endre profetikus erejű nemzetostorozó idézeteinek relevanciája a mindenkori Magyarországon
A magyar ugaron
Kávészünet zenekar - Lédával a bálban (Ady Endre)
Ady Endre: A fekete zongora
Ady Endre: Kis karácsonyi ének
Magam szeretem, ha szeretlek - Ady Endre szerelmi költészete | Seregi Károly
Ady Endre - Föl földobott kő
Ady Endre: A magyar Ugaron
Ady Endre: Új versek
Bödőcs: Ady Endre - Viharzón, leprás-tótosan
Ady Endre Őrizem a szemedet
Ady Endre: Kis karácsonyi ének - Halász Judit (Vers mindenkinek)
Ady Endre - Életút
Ady Endre - Sem utódja, sem boldog őse... (Latinovits)
Ady Endre - Figura Ede : A magyar Ugaron
Ady Endre: Az Úr érkezése
Ady Endre - Góg és Magóg fia vagyok én (Mensáros és Latinovits)
Ady Endre - Párisban járt az ősz (Kállai Ferenc)
Ady Endre - Elbocsátó szép üzenet (Bitskey Tibor)
Pufulec a Csokkiraly - Ady Endre XII.A 2010 Maturandusz
Ady Endre - A hőkölés népe
Ady Endre: Az Úr érkezése
Benedek Marcell - Ady Endre élete és emberi képe (1924)
Estéli zsoltár - Ady Endre: Az Úr érkezése (Sunyovszky Sylvia)
Ady Endre: Őrizem a szemed
Alfred Polansky: Karácsony II. (poem by Endre Ady)
Ady Endre: Karácsony
Bahmut elesése; Ledarált lélegeztetőgép papírok; Ady Endre: Új versek - Önkényes Mérvadó 2023#463
Valaki útravált belõlünk
Párisban járt az ősz (Párizsban járt az ősz)
Ady Endre pályaképe
Karácsony (Harang csendül) - Ady Endre verse / Christmas (Church Bells Chiming...) - By Endre Ady
Elijah's Chariot - poem by Ady Endre, music by Paul Gabor LD
Estéli zsoltár - Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben (Csuja Imre)
Ady Endre - Latinovits Zoltán: Ugrani már: soha
Ady Endre - Ha szeretlek
Ady Endre - Hobo - Nézz,drágám kincseimre
Endre Ady: The Lord’s arrival

Ver também

-
Bertolt Brecht
-
Alexandre O'Neill
-
fernanda_xerez
-
PÉRICLES ALVES DE OLIVEIRA - THOR MENKENT
-
Prof,Me,Dr.Gilmar da Silva Paiva
-
Carlos Drummond de Andrade
-
Friedrich Nietzsche
-
Al Berto
-
Jorge Santos (namastibet)
-
Florbela Espanca
-
AurelioAquino
-
Miguel Torga
-
Bertolt Brecht
-
Alexandre O'Neill
-
fernanda_xerez
-
PÉRICLES ALVES DE OLIVEIRA - THOR MENKENT
-
Prof,Me,Dr.Gilmar da Silva Paiva
-
Carlos Drummond de Andrade
-
Friedrich Nietzsche
-
Al Berto
-
Jorge Santos (namastibet)
-
Florbela Espanca
-
AurelioAquino
-
Miguel Torga

Quem Gosta

Seguidores